A Pennsylvaniai Egyetem kutatói azt vizsgálták, lehetséges-e, hogy a bélrendszer egészsége befolyásolja, hogy van-e motivációnk a testmozgásra.

Hazánkban a bejelentett zoonózisok száma enyhén csökkenő trendet mu­tat, ennek ellenére jelentős gazdasági, társadalmi és közegészségügyi ter­het jelentenek. Az újonnan felbukkanó fertőzések többsége is zoonotikus eredetű (pl. COVID-19, majomhimlő).

A valódi, súlyos kimenetelű nemkívánatos hatást okozó antibiotikumallergiák napjainkban ritkábbak, mint amennyi betegről tudni véli az egészségügyi személyzet a betegdokumentációk alapján. A pontatlan allergiás anamnézis a széles spektrumú antibiotikumok elleni rezisztencia növekedésével, a Clostrioides difficile gyakoribb előfordulásával, költségnöveléssel és számos egyéb kockázatokkal jár mind a járó-, mind a fekvőbeteg-ellátásban.

A kismedencei gyulladás a nők felső genitális traktusát érintő polimikrobás fertőzés, melynek két leggyakoribb kórokozója a Neisseria gonorrhoeae és a Chlamydia trachomatis. Diagnosztikája a klinikai tünetekre és a kórokozók kimutatására épül. Jelentősége a hosszú távú következmények, a méhen kívüli beágyazódás, a meddőség, a krónikus kismedencei fájdalom kiala­kulásában rejlik. A kezelés kellő időben történő elkezdése a szövődmények arányát csökkenti. A legújabb szakmai irányelvek összefoglalják a hatékony ambuláns és fekvőbeteg kezelés módszereit és a megelőzés jövőbeli irányait.

A csípő- és térdprotézisek beültetésénél kezdetektől fogva az egyik legna­gyobb kihívást a beültetett idegen anyag körüli bakteriális fertőzés jelentet­te, ami a mai napig az egyik legsúlyosabb szövődmény. Az utóbbi években az ortopédia figyelme fokozottabban a periprotetikus infekciók témaköre felé fordult; számos munkacsoport foglalkozik a témával. Összefoglaló közlemények, áttekintő cikkek sora született a témakörben az utóbbi 5–10 évben, ám Magyarországon ilyen jellegű mű ez ideig nem jelent meg. Az ízületi protézisek körüli bakteriális infekciók korszerű diagnosztikájával és kezelési elveivel foglalkozik ez a tanulmány.

A spontán bakteriális peritonitis az ascites spontán primer infekcióját je­lenti. Az ascitesszel kórházba kerülő máj-cirrhosisos betegek körében igen gyakori; előfordulása legalább 10%, de egyes irodalmi adatok 20%-ra is becsülik. Az esetek egyharmad részében a kórkép rendkívül alattomos, szinte tünetmentes. Kezelés nélkül mortalitása 90%, míg adekvát kezeléssel a halálozás 20%-ra csökkenthető. SBP kialakulása esetén a betegek várható egyéves túlélése 30–50%, kétéves túlélése 25–30%.

Az elmúlt időszakban történtek olyan változások és vannak olyan új in­formációk a katéterviseléssel kapcsolatban, melyeknek gyakorlati jelen­tőségük van, és segíthetik az egyes osztályok és társszakmák munkáját. A felhasznált adatok a Pécsi Tudományegyetem Urológiai Klinikájának adatbázisán és gyakorlatán alapulnak, melynek kialakításához az Európai Urológus Társaság (EAU) és az Amerikai Urológus Társaság (AUA) ajánlásait vettük figyelembe és próbáltuk alkalmazni. Emellett részt vettünk a hazai, az országos tisztifőorvos által kibocsátott módszertani levél összeállítá­sában is. Jelenleg a hólyagkatéterekkel összefüggő húgyúti fertőzések megelőzésére aktualizált és érvényes módszertani levél is létezik.

Az új koronavírus, vagy ismertebb nevén a „súlyos akut légúti tünetegyüttest okozó koronavírus 2” (SARS-CoV-2) napjainkig több mint 237 millió meg­betegedést és több mint 4,8 millió ember halálát okozta világszerte. A sú­lyos és kritikus lefolyású „koronavírus betegség 2019” (COVID-19) magas mortalitással járó fertőző betegség. A betegség miatt kórházi ápolásra szoruló betegek között (az enyhe, közepesen súlyos és súlyos kategóriá­ban) a társinfekciók (mind bakteriális, mind virális, mind fungális) aránya alacsony a kórházi osztályos felvételkor.

Különböző okok és patológiai folyamatok vezethetnek vastagbélnyálkahár­tya-gyulladáshoz, a colitisek kialakulásához. A klinikai tünetek (székelési zavarok, gyakran hasmenés, véres széklet, alhasi görcsös jellegű fájdal­mak, tenesmus) egyértelműen a vastagbélre terelik a gyanút, ugyanak­kor a kolonoszkópos lelet a perdöntő, ahol a makroszkópos kép mellett a szövettani vizsgálat, valamint a bakteriológiai és székletvírus-vizsgálatok segítenek a diagnózis megfogalmazásában.

Az endoszkópos ultrahang (EUS) kifejlesztésének elsődleges célja az 1970- es évek végén a pancreatobiliaris rendszer hatékonyabb, pontosabb vizs­gálata volt. Az 1990-es évek elejétől a lineáris eszközök és mintavételi tűk megjelenésével már lehetőség nyílt citológiai mintavételre is. Innentől pedig már előre látható volt, hogy az endoszkópos retrográd kolangio-pankreatográfiához (ERCP) hasonlóan az EUS is egyre inkább terápiás eszközzé kezd válni. 1995-ben jelentek meg az első közlemények, hogy endoszonográfia segítségével készítettek pancreato- és cholangiogramot. Nem sokkal ezt követően már publikálták is az első EUS-asszisztált epeúti kanülálások eredményeit.